Hogy is van ez a „felebarátod” dolog…hogyan kössünk barátságot felnőtt fejjel??

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy ezt a cikket meg ne írjam.
Több minden jár a fejemben, több kérdés kering bennem, és amikor összeállnak a vektorok, az olyan, mint amikor egy másodpercre felkapcsolják a villanyt, és láthatom az addig sötét szobát. Mindent, hogy mi hol van, hogy néz ki, és megérthetek mindent abban az egy pillanatban, abból az egy kérdésnek a nézőpontjából. (na már most ez ennél sokkal bonyolultabb, de maradjunk az egyszerű átlátható dolgoknál még akkor is, ha az így nem lesz igaz emiatt, de vállalom).

Kép:Pexels

A kérdés jelenleg, a barátságok mibenléte a mai világban. Hogy kit is nevezünk barátnak, hogy alakulnak ki a barátságok, (persze most a felnőttkori barátokra gondolok, nem azokra, akikkel együtt homokoztunk.) Milyen értékek között választunk barátokat, és hogy kit engedünk közel magunkhoz, és miért. És mit/kit játszunk el.

Hiszen felnőtt korunkban már sok tapasztalatunk van az Életről, az emberekről, a személyiségekről és, hogy hogyan kell nem annak lennünk, akik valójában vagyunk (vagy pont nem). És már sokkal jobban tudunk „taktikázni” is. Van, akik jobban, van akik kevésbé.
Ez csak olyan, mint a póker.
Van, aki időt és pénzt tesz bele, és kitanulja mert érdekli.
Persze nem csak a pénz miatt, hanem a játék miatt is, illetve főleg azért.
Van, akit meg nem érdekel a póker. Sosem ül le egy asztalhoz másokkal játszani. Így kevésbé ismeri az embereket és saját magát is. Persze általában ezek az emberek azt gondolják magukról, hogy milyen „őszinték” és mennyire mély értékek szerint élik az életüket. És még az is lehet, hogy igazuk van, a saját nézőpontjaik alapján bizonyára. (itt a póker csak egy hasonlat).
Habár én sokszor azt érzem, hogy egy nagy Casinóban élünk, ahol a többség játékos, a többiek meg…. na azt még nem tudom, hogy ők mit is akarnak.

....jó ember vagyok! ... jó ember vagyok? ...

Nemrégiben egy kedves ügyfelemmel beszélgettünk erről a témáról.
Már régóta jár hozzám, mivel megtisztelt azzal, hogy önismereti „segítőjének” választott. Ez nagy megtiszteltetés egyébként számomra.

Szóval vissza a témához. Kedves ügyfelemről, aki egy kedves, jókedvű nő, azt kell tudni, hogy tényleg igyekszik azon, hogy változtasson az életén. Egy áldozati személyiségből jött ki a világosságra, és olyan másfél éve új identitásában kezd egész otthonosan mozogni.
Sok mindenen mentünk át ez alatt a másfél év alatt. De tényleg….
És a legutóbbi beszélgetésünk után egy érdekes mélyrepülés következett az életében, aminek az lett az eredménye, hogy eljutott egy olyan eredőhöz, amiben megkérdőjelezte azt, hogy ő valóban jó ember-e? 
Megfelelő-e az irány amit választott?

És át kellett nézni, hogy mit is jelent ma az, hogy „jó ember”.