Hogy is van ez a „felebarátod” dolog…hogyan kössünk barátságot felnőtt fejjel??

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy ezt a cikket meg ne írjam.
Több minden jár a fejemben, több kérdés kering bennem, és amikor összeállnak a vektorok, az olyan, mint amikor egy másodpercre felkapcsolják a villanyt, és láthatom az addig sötét szobát. Mindent, hogy mi hol van, hogy néz ki, és megérthetek mindent abban az egy pillanatban, abból az egy kérdésnek a nézőpontjából. (na már most ez ennél sokkal bonyolultabb, de maradjunk az egyszerű átlátható dolgoknál még akkor is, ha az így nem lesz igaz emiatt, de vállalom).

Kép:Pexels

A kérdés jelenleg, a barátságok mibenléte a mai világban. Hogy kit is nevezünk barátnak, hogy alakulnak ki a barátságok, (persze most a felnőttkori barátokra gondolok, nem azokra, akikkel együtt homokoztunk.) Milyen értékek között választunk barátokat, és hogy kit engedünk közel magunkhoz, és miért. És mit/kit játszunk el.

Hiszen felnőtt korunkban már sok tapasztalatunk van az Életről, az emberekről, a személyiségekről és, hogy hogyan kell nem annak lennünk, akik valójában vagyunk (vagy pont nem). És már sokkal jobban tudunk „taktikázni” is. Van, akik jobban, van akik kevésbé.
Ez csak olyan, mint a póker.
Van, aki időt és pénzt tesz bele, és kitanulja mert érdekli.
Persze nem csak a pénz miatt, hanem a játék miatt is, illetve főleg azért.
Van, akit meg nem érdekel a póker. Sosem ül le egy asztalhoz másokkal játszani. Így kevésbé ismeri az embereket és saját magát is. Persze általában ezek az emberek azt gondolják magukról, hogy milyen „őszinték” és mennyire mély értékek szerint élik az életüket. És még az is lehet, hogy igazuk van, a saját nézőpontjaik alapján bizonyára. (itt a póker csak egy hasonlat).
Habár én sokszor azt érzem, hogy egy nagy Casinóban élünk, ahol a többség játékos, a többiek meg…. na azt még nem tudom, hogy ők mit is akarnak.

Szóval vissza a témához. Munkám során rengeteg élettörténettel ismerkedem meg, és személyiségek garmadával, akik vagy kevésbé, vagy jobban pókerjátékosok. Persze azt is látom, hogy néha, akik játszanak, elfelejtik, hogy csak játszanak, és halálosan komolyan veszik az aktuális pókerpartijaikat.

És valahogy érdekes módon olyan ügyfelek jönnek hozzám szinte 100%ban, akik most vannak egy életkrízisükben, vagy most készülnek rá, vagy már éppen, hogy túl vannak rajta, és az új életük összerakásához "kérnek tőlem segítséget". Valószínűleg azért, mert én is túl vagyok egy elég nehéz újrakezdésen. 

Amikor nem is az a nehéz, hogy új munkád van, hanem az, hogy belenézel egyik reggel a tükörbe, és fogalmad sincs, hogy ki az az ember (Nő), aki visszanéz rád, 

(de erről később).  Kanyarodjunk vissza az ügyfelekhez, akik mind felnőtt emberek, és egy kialakult hitrendszerük van saját magukról és a környezetükről. És amikor valaki újrakezdi az életét, még a barátai is lecserélődnek (kivétel talán azok, akikkel együtt homokozott….de néha még ők is eltűnnek) és 30-40-50-… évesen kell újra kezdeniük barátkozni. 

Azt gondoltam volna, hogy amikor ide eljut egy ember, akkor már van annyi magabiztossága, és önbecsülése (mert bizony erről szól a dolog), hogy tanulva a hibáiból (hiszen éppen elvesztette megváltozott élethelyzete miatt a barátait is) olyan embereket VÁLASZT magának barátjául, aki értékes. És itt nagyon fontos a választ szó. Mert valahogyan azt képzeltem, hogy ekkora már sokkal tudatosabbak vagyunk a minket körülvevő világról és rájövünk saját értékeinkre és már képesek vagyunk választani. De Nem….persze tisztelet a kivételnek. (kérlek, ha Te kivétel vagy írj nekem egy emailt, szívesen elbeszélgetnénk veled a más nézőpontjaid tapasztalatáról.!!!)

Ugyanis azt figyeltem meg, hogy általában (mondjuk mindig) akik „újrakezdik” az életüket egy hatalmas kudarcból álltak fel. De tényleg. 

Egy olyan életeseményen mentek keresztül, amiből mindenképpen ők húzták a rövidebbet. És felálltak 

Ezért is rendezik újra a sakk-táblájukat teljesen. 

Ilyenkor van esélyünk tudatosan „újratervezni” az életünket. 

No persze az nem könnyű, főleg segítség nélkül. 

És amikor még barátokkal is híján vagyunk…na az fekete pálya. 

szóval ezek az emberek, akik 30-40-50-… évesen újrakezdik az egész sakk-játszmát, sokszor hosszú ideig csak sodródnak. Leginkább azért, mert nagyon nehezen fogják fel, hogy a szél minden bábut lesöpört a tábláról, sőt még néha a táblát is arrébb löki, nehogy a megszokott környezetedben maradj. 

Itt hajlamosak vagyunk a régi szokásainkat, és elvárásainkat vonszolni magunkkal, persze az új élethelyzetben és életszituációban, ez rendkívül nyögve-nyelősen megy. De végülis ez az a pont, ahol nem marad az embernek semmije. Csak a szokásai és a hite, hogy hogyan kéne lennie. Ez az utolsó darabkái egy valóságnak, ami éppen összedőlt (így csak illúzió volt).

Igen, ezt én is átéltem. Minden összedőlt az Életemben. És ahelyett, hogy elengedtem volna, hogy ha már összedőlt, akkor hadd menjen (nem, én se vagyok ilyen bátor), ragaszkodtam én is mindenhez.
Minden apró, múltbeli darabhoz, vagy emlékhez, vagy kapcsolathoz. De leginkább az volt a baj, hogy saját magamat nem vizsgáltam felül.

Igazából valóban volt egy pont (azt hiszem az a legalja), amikor őszintén mondom, hogy azt se tudtam ki vagyok. 

A múltam totálisan összedőlt, és még a port is elfújta a szél, hogy nehogy egy kis apró szemet is megőrizzek belőle. Pedig én is nagyon kapaszkodtam volna bármelyik porszembe….de azt bizony messze vitte a szél.

El kellett telnie egy kis időnek, hogy megértsem és felfogjam, hogy mindent újra kell építenem. Még önmagamat is. 

Mindent át kellett néznem, magamban és a környezetemben is. És szelektálnom kellett, hogy ki vagyok én, mit akarok, merre akarok menni, és mik azok az értékek magamban, amihez ragaszkodom, mert az tényleg Én vagyok. 

Mik az értékek így a környezetemben is, amit fontosnak tartok az Életben, és mi az, amihez már nincs közöm. Kik azok, akikkel tovább akarok menni, és kik azok, akiket elfelejtek végleg. Régi Öreg Barátom, az Univerzum (én így hívom) mindig segített. Hálás vagyok érte! 

Ha éppen blöffölni akartam, és megtartani valamit, ami igazából nem én vagyok, akkor rögtön borította megint az asztalt. Olyan volt ez, mint egy csodálatos tánc. Megjegyzem, nem érdemes ellenkezni neki, mert a táncból mélyrepülés is lehet. 

Így szép lassan megértettem (néha gyorsan),  hogy mindent el kell engednem, és újra kell építenem. Aki ezen átment, vagy éppen a közepén csücsül pontosan érti, hogy mit is mesélek.

Így hát én is egyesével összeszedtem a bábújaimat, és eldöntöttem hogy hova állok, és átnéztem a szabályokat, hogy mik is azok, amik maradnak, és egyáltalán hogy is néz ki a táblám? 
Nem volt könnyű. És pár ember, akik ismerik a történetemet nagy csodálkozó szemmel néznek, hogy hogyan csináltad ezt egyáltalán végig… hát ahogy más is, aki egy nagy kudarcból, vagy veszteségből áll fel, és amellett dönt, hogy folytatja a játszmát. És bedobja a következő ötcentest 😊.

Hiszen nincs értékesebb az élet csodájánál, és a gyermeked szerető szeménél 😊

Fotó: Brett Sayles

ja és sosem vagyunk egyedül…még akkor sem, amikor azt gondoljuk, hogy mindenki otthagyott…én legalábbis ezt tapasztaltam meg, és ebben is hiszek, hogy nem vagyok egyedül, még nagy magányomban se….mondjuk ritkán érzem a magányt.

Kedves ügyfeleimnek is megmutatom azokat a nézőpontokat, ahonnan teljesen másképpen tudják szemlélni a „nyomorukat”, és onnan az már nem nyomor. Emlékeztek, hogy mondtam, csak Mesterek vannak és áldozatok…Te hova tartozol? Én döntöttem, és hozom meg azóta is a döntéseimet, néha minden nap, vagy napjában többször is.

És visszatérve a barátokhoz…sajnos legtöbbször „áldozatként” barátkozunk, persze mesterien 😊 mert a barátságok nagy része valamilyen érdek miatt indul el. És ez az érdek semmiképpen nem a barátság, hanem általában anyagi érdek vagy anyagi előny. Hogy valaki sikeresebb vagy gazdagabb legyen a másik által. Nem gondolom, hogy mindezt tudatosan választják az emberek, sőt. Inkább belesodródnak, és vagy csalódás lesz a vége, mert kiderül, hogy a másik mást akart, vagy tényleg egy barátság fog megszületni belőle.

Hogyan lehetne tudatosan? Hát igen, azért mégiscsak ügyvéd voltam 😊 és talán egy részem mindig az is marad… és ezért úgy gondolom, hogy egy jól átgondolt „szerződés” az egész. 

Vagyis, amikor valakivel megismerkedünk, akkor igenis magunkba gondoljuk át, hogy mit akarunk a másiktól. A választ mindig tudjuk….mindig!!! Az a „kis hang” mindig megmondja, vagy érzésekkel jelzi. 

Na szóval, ha ez megvan, és az csak anyagiak, vagy siker, vagy az, hogy a másik érjen el nekünk/helyettünk valamit, akkor ezt tisztázni kell. Persze most ne egy komoly tárgyalásra gondoljunk…nem, egy apró kis kávés csevejre, és igenis mondjuk el a másiknak, hogy mit szeretnénk tőle. Ha nem mondjuk el neki, az se baj, de mi legyünk vele tisztába, hogy tényleg mit várunk el, és ha nem kapjuk meg, akkor ne legyünk kiborulva, hiszen a másik embernek esélye sem volt megfelelni, hiszen sose mondtuk el neki. Ha elmondjuk, lehet ő is elmondja, és a szándékok tudnak tisztázódni. Lehet egy gyümölcsöző közös üzlet lesz belőle, vagy pedig az őszinteség miatt lehet valóban barátokra teszünk szert.

Ha pedig a másik ember számunkra értékes értékeket hordoz magában, és tudatosan szeretnénk, ha barátsággá alakulna köztünk a kapcsolat, akkor mindenképpen meg kell beszélni a szándékainkat, hogy mi az, ami totál biztos, hogy nem fér bele (például lehet belőle egy mély, emberi barátság, de a szexet kizárjuk az elején) és mi nem.

Persze mind ehhez őszinte önvizsgálat kell. Hogy az ember merjen szembenézni Önmagával a tükörbe, bárki is az aki visszanéz ránk. Legyünk nyitottak megismerni Önmagunkat az álarcaink nélkül!

Fotó: Pixabay

Végül is, gondolj bele, amikor gyerekek voltunk, ez gyors volt és egyértelmű. Legalábbis én ilyen voltam. Odamentem valakihez, aki szimpi volt, és megkérdeztem jön-e velem játszani vagy lesz-e a barátom…és meghatároztam, hogy bújócskázáshoz keresek barátokat, vagy a fogócskához. A másik rám nézett és eldönthette, hogy beszáll velem a játékba vagy nem. Na ehhez képest jól felnőttünk, és aztán már annyi mindent tudunk, hogy elveszünk abban, hogy azt se tudjuk kik is vagyunk és mit is akarunk. Pedig csak őszintén meg kéne kérdezni a másikat, hogy van-e kedve jönni játszani velünk.

Köszönöm, hogy végigolvastad!

Legyen csodálatos napotok!
DM_Zoé coach

A cikkben tárgyalt témát / problémát nagyon jól lehet menedzselni coaching/tréneri folyamatokkal.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, mindenképpen keress meg!

dmzoecoach@gmail.com