A "mártír" álcája

Azt gondolom mi Nők nagyon szuperek vagyunk az „áldozatosság” fenntartásában. 

Persze a férfiakat sem hagynám ki a sorból, de ők másképpen tudnak áldozatok lenni. 

Nemrégiben az áldozati részeinkről írtam egy rövid kis szösszenetet, most ennek színezetéről írok, amit olyan sokszor tapasztalok környezetemben. 

Az „áldozati személyiségnek” ebből a típusából nehezebb kikecmeregnünk, mivel még csak fel sem merül, hogy áldozatok vagyunk. 

Ugyanis itt egy alázatos, segítőkész álca mögé bújunk, hogy észre se vegyenek minket, csak olyan sokáig játsszuk ezt a szerepet, hogy a végén mi magunk is elhisszük. Amivel egyébként semmi baj nem lenne, ha valójában őszinte lenne. De ez csak olyan, mint a Hófehérke almája. Gyönyörű, érett, kívánatos, de belül rothadt és mérgező, még a készítőjét is megöli.

A "Szépség".

Mostanában sokat foglalkozom a „Szépséggel”. 

Nem azzal a szépséggel, amit 2 másodperc alatt észlelünk tudatosítunk/vagy nem, és tovább szaladunk…Hanem azzal a Szépséggel, amit lelkünkkel vagyunk képesek „látni”. A Szépséget, amit nem „látunk”, hanem megélünk és megtapasztalunk.
Nagyon fontos, hogy elválasszuk egymástól a két fogalmat. Az egyik fajta „szépség” a „műanyag-szépség”, amit kívülről tapasztalunk meg. Általában reklámok tömkelegével nyomják belénk. Innen „tudjuk”, hogy egy nő szép, vagy egy ruha divatos (szép) vagy egy autó tetszik-e és ezzel a reklám dömping folyammal úszunk az árral.

Persze, ha tudatos vagy, akkor elkezdesz ezen változtatni. Először általában mindenki ellenkezik neki, ami természetes, de ez csak ugyan annak a dolognak a másik oldala. Amikor csak azért sem öltözöl a jelenlegi divatnak megfelelően, amikor lázadsz és csak azért is a másik irányba mész. De a piac erre is fel van készülve, Te ott is csak „jó vásárló” vagy. Talán még többet is költesz, hogy az „természetbarát” vagy éppen nem divatos legyen. 

Érdemes azt tudni, hogy ez csak a másik oldala a „műanyag-szépségnek”, de energiájában ugyan az, csak ellenkezés (taszítás). Így jobb, ha elfogadjuk, hogy van, tudatosítjuk és majd kiforrja magát, kiürül ez a rész is. Minél elfogadóbbak vagyunk, annál gyorsabban történik a kiürülés. És marad a tiszta figyelem, ahonnan a döntés belülről jön, és nem kintről kezdeményezik.

„Szegény Én” – avagy az Áldozata vagyok a környezetemnek.

„Szegény Én” – avagy az "áldozata vagyok a környezetemnek!"

Aki ismer az tudja rólam, hogy egy elég karakán, cél - és öntudatos csajszi vagyok, akinek nagyon konkrét elképzelése van az életről, a környezetről és Önmagáról…no persze ez nem azt jelenti, hogy nem fogadom a visszajelzéseket, sőt, de erről egy másik témában…..

Az egyik életfilozófiám, hogy csak Áldozatok vannak és Mesterek. És mindenki maga dönti/döntheti el, hogy ő hova is tartozik. Ez így egyszerűen hangzik, és talán kicsit keményen is, de nem biztos, hogy én azt értem rajta, amire Te most gondolsz 😊

Az életvezetési tanácsadásra hozzám fordulókkal is sokszor átmegyünk ezen. Ez igazából egy nézőpont. Ahonnan szemlélni vagyunk képesek saját történéseinket. Nem a szándékok mezejére lépünk, mert az másfele visz. Csak egyszerűen a velünk történő dolgokról megállapítjuk, és meg tudjuk állapítani, hogy azt mi kreáltuk, vagy csupán elszenvedői, áldozatai vagyunk. 

Itt persze sokszor bejön az, hogy az embereke nagy többsége nem szeret felelősséget vállalni a cselekedeteiért vagy a gondolataiért (az érzelmeiről ne is beszéljünk). Így ezen a témán sokat időzünk. Persze az én leleményességemen is múlik, hogyan pillantja meg saját magát a tükörbe. Mert nem a hibást keressük, hanem a feloldást. Ez is nehéz, mert valahogy úgy vagyunk benevelve, hogy saját cselekedeteinket nem merjük elismerni, nehogy megfedjenek érte minket…pedig már felnőttek vagyunk.

A Tudatos Élet egyik fontos minősége az éberség. Ébernek lenni saját érzéseimre/gondolataimra / és a cselekedeteim következményére és a környezetemre. 

Változzak meg?... no, de hogyan?

Mindig, amikor leülök cikket írni, valami nagyobb téma az, ami inspirál, de valahogy nem tudom elkezdeni „A” témám megírását, mert rájövök, hogy a környezetemben élő embereknek sokkal kisebb problémáik vannak. Olyan egyszerű fogalmakról kell beszélni, és a helyes irányba tenni, ami néha meglep. De azt gondolom, hogy ez egyértelműen az információdömpingnek tudható be. Ha valaki nem járatos az információ halászatban akkor nagyon könnyen összezavarodik, és ha az alapok zavartak, akkor arra nehéz építkezni. Így sokszor amikor coaching-ra jönnek hozzám, akkor az alapokat kell legtöbbször tisztáznunk, ami után sokkal tisztábbak lesznek a képek, célok, források.

Legutóbb, több ügyfelemnél is a változás kérdése jött fel (és ami meglepő, hogy különböző korosztály esetében IS).

Hogy mit is gondolunk a változásról, mit várunk el? milyen érzéseket fűzünk hozzá? És egyáltalán mit is jelent az, hogy meg „kell” változnunk? Illetve kell-e?

Az önismereti „utamon” én is sokat foglalkoztam a változással, no persze ez

Hogyan is lehet nem elveszni a mindennapi információs rengetegben?

Hogyan is lehet nem elveszni a mindennapi információs rengetegben?

A mai világban én azt gondolom igazán nehéz Önmagunkká válni, vagy csak úgy Önmagunk lenni.
A média elárasztja az ember minden apró figyelemegységét színes tökéletes képekkel, motivációkkal, idézetekkel, és tökéletes életekkel. Amiben mindenki boldog és gazdag 😊. És amikor ülsz a metrón reggel munkába menet, legtöbbször csak szürkének és sivárnak tudod érezni magad és nagyon gyorsan tudsz depressziós lenni. Hát ember legyen a talpán, aki ezen a rengetegen „átvág” és képes látni a fától az erdőt. Sokat gondolkodtam vajon mi lehet a legnagyobb „segítség” a mai világban, ahol minden és mindenki rohan, és 3 másodpercnél többet nem töltök én magam sem egy kép, ábra, üzenet megnézésével. Pedig tudom, hogy az a 3 mp is hatalmas hatással képes lenni ránk. Instant életünk lett. Azonban aki ismer tudja, hogy az egyik mottóm az, hogy „minden rosszban van valami jó”. Vagyis meg lehet ebben is találni mi a jó benne. (most persze nem fogok megfelelni azoknak, akik mindenképpen a negatív dolgokat akarják látni, mert nincsen más képük…de nem is akarok megfelelni). Az egyik, ami szerintem a nagyon nagy pozitívuma, hogy mindenre meg lehet találni a választ, gyorsan. Tényleg mindent meg tudsz találni. Sőt gyakran túl sokat is. Na és akkor itt jön az, hogy miben is lehet „segítséget” adni. Hát mindenképpen a tanítás, oktatás, felvilágosítás, jó minta mutatása a válaszom. Hogyan?
Az egyik az, hogy egy olyan szűrőt tanítani meg valakinek (nem csak gyerekeknek), amivel tudatosan meg tudja szűrni a neki szükséges információkat. Ez a szűrő lehet a tudatosság maga. Vagy pedig értéket tanítani, ami azt hiszem kicsit kikopott a világból.
A TUDATOSSÁG ma egy nagyon kedvelt szó. De mit is jelent?

Tudatos Élet ....Hogyan?

? Hogyan indulj el a tudatos élet útján?
- legalábbis én kb. ezen mentem végig-

Úgy, hogy keress egy jól működő önismereti módszert és tanuld meg. Ha lehet valamilyen szervezett keretek között, ahol van egy „tanítód”, „segítőd”…stb, akitől tudsz kérdezni és nyomon követi a fejlődésedet. Ha megtanultad lesz egyfajta gondolkodásod, ami a mai spirituális önismereti irányzatok többségét nézve elég egysíkú. Tehát a következő lépcsőfok a kételkedés lesz 😊. Ez nagyon fontos. Saját rendszeredet kell megkérdőjelezni, hogy igaz -e, és meghagyni a kétséget. Na itt ezzel most tudom, hogy nagyon sok ember vitatkozik velem 😊 mert nagyon sokan beleragadnak egy koncepcióba. Ami szintén nem baj, de azért van tovább is. És amikor ezen is túl vagy és egy történést képes vagy minimum 3 nézőpontból megnézni (vagyis a düh, harag, féltékenység stb… kikerül jobban az életedből) akkor az elfogadás és a szív/intelligencia összeolvadása történik. Már nem akarsz mindenkinek segíteni, mert tudod, hogy nincs szüksége rá mindenkinek (illetve senkinek 😊). Még akkor se, ha nyomorultnak néz ki. Nem osztod állandóan a véleményedet, és nem fitogtatod a tudásod, mert fel tudod mérni azt,