„Szegény Én” – avagy az Áldozata vagyok a környezetemnek.

„Szegény Én” – avagy az "áldozata vagyok a környezetemnek!"

Aki ismer az tudja rólam, hogy egy elég karakán, cél - és öntudatos csajszi vagyok, akinek nagyon konkrét elképzelése van az életről, a környezetről és Önmagáról…no persze ez nem azt jelenti, hogy nem fogadom a visszajelzéseket, sőt, de erről egy másik témában…..

Az egyik életfilozófiám, hogy csak Áldozatok vannak és Mesterek. És mindenki maga dönti/döntheti el, hogy ő hova is tartozik. Ez így egyszerűen hangzik, és talán kicsit keményen is, de nem biztos, hogy én azt értem rajta, amire Te most gondolsz 😊

Az életvezetési tanácsadásra hozzám fordulókkal is sokszor átmegyünk ezen. Ez igazából egy nézőpont. Ahonnan szemlélni vagyunk képesek saját történéseinket. Nem a szándékok mezejére lépünk, mert az másfele visz. Csak egyszerűen a velünk történő dolgokról megállapítjuk, és meg tudjuk állapítani, hogy azt mi kreáltuk, vagy csupán elszenvedői, áldozatai vagyunk. 

Itt persze sokszor bejön az, hogy az embereke nagy többsége nem szeret felelősséget vállalni a cselekedeteiért vagy a gondolataiért (az érzelmeiről ne is beszéljünk). Így ezen a témán sokat időzünk. Persze az én leleményességemen is múlik, hogyan pillantja meg saját magát a tükörbe. Mert nem a hibást keressük, hanem a feloldást. Ez is nehéz, mert valahogy úgy vagyunk benevelve, hogy saját cselekedeteinket nem merjük elismerni, nehogy megfedjenek érte minket…pedig már felnőttek vagyunk.

A Tudatos Élet egyik fontos minősége az éberség. Ébernek lenni saját érzéseimre/gondolataimra / és a cselekedeteim következményére és a környezetemre. 

Ez eleinte tűnik nehéznek és soknak, de csak olyan, mint az autóvezetés. Amikor gyakorlatod van benne, már nem nézed a váltót amikor váltasz, és nem izgulsz, hogy nehogy lecsússzon a kuplungról a lábad, csak könnyedén és néha elgondolkodva vezetsz, élvezve az élményét, és közben egy csomó szabad figyelmed van….már ha van 😊

Vagyis, vonjuk össze a kettőt, és nézzük meg az egyik kedves ügyfelem példáját, aki hozzájárult, hogy név nélkül írjak róla 😊. Egy talpraesett, intelligens Nőröl beszélünk, aki már sok mindent elért az életében. Jelenleg épp karrierváltásban van (vajon miért találtunk egymásra 😊) és egyrészt ahhoz kért segítséget, hogy nem értette, hogy a kitűzött céljai miért nem érnek be. Mindegyik gyönyörűen elindult, de mégsem volt eredményes. Aztán kiderült, hogy egy elég jelentős „része” a személyiségének le volt ragadva a múltban. Elég bántalmazó környezetben élt le éveket, amiből nagyon szépen kikeveredett, azonban észrevétlenül volt egy része, aki egyszerűen nem érdemelt meg semmit. Aki mindig csak azt hallotta, hogy milyen negatív részei vannak, és hogy ő mennyire értéktelen erre a világra. Ez elég meglepő volt, mivel Ő maga nem volt „áldozat” jellem, mégis a sok-sok évig tartó negatív minősítések és bántások, elszeparálódások és „kiközösítések” igencsak mély nyomot képesek hagyni az ember személyiségében és a lelkében is.

Sokszor azt gondoljuk, amikor egy traumánkon túl vagyunk, hogy már „sikeresen” túlléptünk a múlt árnyain. Hogy tudjuk és érezzük, hogy megerősödtünk. Végre vidáman és mosolygósan kelünk fel ismét reggelente. Nem vagyunk már annyira feszültek, mint régen…hónapokkal azelőtt. Amikor reggel a tükörbe nézünk, akkor végre bele tudunk nézni saját szemünkbe, és szívünkből érezzük, hogy KÉPESEK vagyunk új életet élni, és energiánk, kedvünk, életörömünk is van hozzá, azonban valami mégsem stimmel. Őszinte önvizsgálatot tartottunk, és nem értjük, hogy miért nem mennek a dolgaink, pedig annyi energiát és erőt beleteszünk, és mégis….

Na itt van valami, amivel foglalkoznunk kell!!! És a felismerése nagyon nehéz. Azt gondolom amikor nem boldogulunk egyedül a dolgainkkal ne szégyelljük, hogy segítségre van szükségünk! Kérjünk segítséget! Akár egy pár alkalmas coaching is nagyon szuper tud lenni (persze egy hozzáértő esetén!!). 

Esetünkben is ez történt. Az, hogy a céljai nem teljesültek kedves ügyfelemnek, egyértelmű visszajelzése volt annak, hogy valami nincs a helyén. 

Az egyik mély beszélgetés alkalmával „bukott ki”, hogy igazából nem érdemli meg a saját maga által kitűzött és elért céljainak az eredményét, pedig Ő dolgozott meg érte. Azonban mégse érdemelte. Messze nyúlt a keze a „szegény én” áldozati résznek. A múltjába vitte vissza, ahol őt mindvégig szóbeli atrocitások érték, állandóan leselejtezték, hogy ő mennyire „rossz ember”.

Gondoljuk végig, ha csak időben is nézzük, ha valakit évekig csak sértegetnek és a negatív oldalát tükrözik vissza, akármilyen belevaló csajsziról vagy srácról beszélünk, lesz egy része, ami el fogja hinni, hogy mindaz igaz. És hogy Ő maga nem értékes, nem képes szeretni, kedves lenni, vagy elhiheti azt is, hogy az általa ismert „jó” tulajdonságai, nem is igazak (?), mert ott bizony csak kétség és bántalom lapul.

Hihetetlen felismerés volt ez. Váratlan, meglepő és végtelenül hálás pillanat. 

Csak azzal, hogy tudatosítottuk ezt a részt, ezt a múltbeli árnyat, csak azzal, hogy megértődött és felszínre került ez az addig „sötét foltban” lévő érzelmi-gondolati” csomag” sok minden képes volt gyógyulni, és feloldódni.

Persze ezzel nincs vége, de innen lehet elkezdeni a tudatos munkát, lehet ébernek maradni, vagy lenni erre a fajta energiára, személyiségrészre, és persze számtalan gyakorlat is van, ami segít ezeknek a részeknek megértődni, megnyugodni, vagy elfelejtődni.

Egyébként másnap felhívott telefonon, hogy képzeljem el három „lejegelt” dolga végre befejeződött, mert kifizették, vagy végre le tudta zárni, mert az ”illetékessel” sikerült beszélnie….és ezek már hónapok óta sorban álltak.

Az Élet tele van ezer váratlan, apró csodával, és mindegyik a részünk, bennünk él és bennünk van, csak nem mindegy, hogy hogyan is nézünk rá, vagy gondolkodunk róla!

Csodálatosan szép napot Neked!

DM_Zoé coach

A cikkben tárgyalt témát / problémát nagyon jól lehet menedzselni coaching folyamatokkal.

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, mindenképpen keress meg!
dmzoecoach@gmail.com