A "Szépség".

Mostanában sokat foglalkozom a „Szépséggel”. 

Nem azzal a szépséggel, amit 2 másodperc alatt észlelünk tudatosítunk/vagy nem, és tovább szaladunk…Hanem azzal a Szépséggel, amit lelkünkkel vagyunk képesek „látni”. A Szépséget, amit nem „látunk”, hanem megélünk és megtapasztalunk.
Nagyon fontos, hogy elválasszuk egymástól a két fogalmat. Az egyik fajta „szépség” a „műanyag-szépség”, amit kívülről tapasztalunk meg. Általában reklámok tömkelegével nyomják belénk. Innen „tudjuk”, hogy egy nő szép, vagy egy ruha divatos (szép) vagy egy autó tetszik-e és ezzel a reklám dömping folyammal úszunk az árral.

Persze, ha tudatos vagy, akkor elkezdesz ezen változtatni. Először általában mindenki ellenkezik neki, ami természetes, de ez csak ugyan annak a dolognak a másik oldala. Amikor csak azért sem öltözöl a jelenlegi divatnak megfelelően, amikor lázadsz és csak azért is a másik irányba mész. De a piac erre is fel van készülve, Te ott is csak „jó vásárló” vagy. Talán még többet is költesz, hogy az „természetbarát” vagy éppen nem divatos legyen. 

Érdemes azt tudni, hogy ez csak a másik oldala a „műanyag-szépségnek”, de energiájában ugyan az, csak ellenkezés (taszítás). Így jobb, ha elfogadjuk, hogy van, tudatosítjuk és majd kiforrja magát, kiürül ez a rész is. Minél elfogadóbbak vagyunk, annál gyorsabban történik a kiürülés. És marad a tiszta figyelem, ahonnan a döntés belülről jön, és nem kintről kezdeményezik.

Ez persze nem kedvez a mai termékdömpingnek, és annak, hogy költs el minél több pénzt, ezért nem annyira támogatott, hogy tisztán arra menj. Maradnak a csilivili „ezo-hokik” (én így hívom) 😊 ez egy másik téma.

Térjünk vissza a szépségre. Nem is tudjuk milyen fontos, hogy az Életünk része legyen. De nem kívülről kell keresni, mert belül van. 

Ez egyik nagyon szép leckém erről most nyáron történt. Egy kedves barátommal ültünk kint a természetben, beszélgettünk és szólt a zene. Olyan pillanat volt, amikor nem kellett menni sehova, nem kellett figyelni semmire és senkire. Még beszélgetni sem kellett. Csak élvezni a naplementét, hallgatni a kellemes zenét. Amikor van időnk Önmagunkkal kapcsolódni (ami azt jelenti, hogy csak úgy vagy, nem csinálsz semmit érte, csak vagy a pillanatban). 

És abban a nyugalomban egyszer csak megérintett a zene. Ha most hallgatnám szinte jelentéktelen lenne, de akkor ott a természetben a tökéletes összhangban egyszer csak megérintett a szívemnél és „kinyílt” a zene, a tér. Csodálatos volt. MIntha magához húzott volna szeretve.

 Éreztem minden kicsit rezdülését a zenének, a tájnak és Önmagamnak. Láttam a színeit a formáit, éreztem az illatát. Olyan volt mint egy csodálatos tánc, ahol az összhang és a tökéletesség keringőzik a szélben. A naplemente aranyló fényei szikráztak a horizonton…és engem csak vitt a zene a maga szépségével és tökéletességével…Hihetetlenül tiszta és mégis érzékeny pillanat volt, törékeny.

De valóban csak a zene volt, ami a szépségét megmutatta….? Azt gondolom, hogy nem. A zene csak egy csodálatos szikra volt, amivel el tudtam indulni, amivel képes voltam szárnyra kapni, és a saját szépségemet megélni. Habár ezt csak sokkal később értettem meg. 

Egy idézett jutott eszembe róla, amit pár hete olvastam a neten:

(Babits Mihály).

"Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

Azóta foglalkoztat a „Szépség” témája. Sok mindenkivel beszélgetek róla, mert azt érzem, hogy a mai világban egyre több értékünket veszítjük el. Pedig nem szabadna, mert ezektől vagyunk azok, akik vagyunk. Különlegesek, mégis egyformák.
Saját szépségünket meg kell tudni élni, és meg kell tudni érezni és érteni. És nem kell hozzá sem drog, sem alkohol, sem cukor. Csak Te kellesz hozzá, és az, hogy szakadj ki egy kicsit a műanyag világból és szándékod legyen Értékeket keresni és találni Önmagadban és a környezetedben egyaránt. Mert amióta ezt a különbséget megértettem és megélhettem azóta teljesen más nézőpontjaim lettek másokról és a világról is.
Képes vagyok látni a másikban a szépet, akkor is, ha a személyiség-káoszai rengetegében éppen el van veszve.
Tegyél Magadért, mert más nem fog!!!
Keresd Magadban a szépséget, mert hidd el ott van, csak meg kell hallanod a hívását, meg kell érezned a finom érintését, és észre kell venned a pici apró csillanásait….mert ott van mindig mindenben, vigyázz rá!

dmzoe_coach